Bioüzemanyag megtérülési idők

A megújuló energiák használatára irányuló nyomás a növény, biomassza alapú bioüzemanyagok generációjához vezetett. Jelenleg a növény-alapú üzemanyagok olyan értékes mezőgazdasági termékeket használnak fel, mint a kukorica, szójabab, repce vagy cukornád. A fokozott használat azonban a termőterületek és termés növelését igényli. A termőterületek növelése azonban olyan területek feláldozásával jár – például erdők – melyek természeti értéket képviselnek és szén-dioxidod képesek raktározni. Amennyiben ezeket növénytermesztésre használják, a korábban elraktározott szén-dioxid mennyiség a légkörbe kerül.

A bizoüzemanyagok megtérülésének nagy kérdése, hogy vajon kompenzálja-e a fosszilis üzemanyagok leváltása a megnövekedett földhasználatot? Az úgynevezett szén-megtérülési idő a fosszilis üzemanyagok lecserélése által megtakarított károsanyag-kibocsájtás és a termőterület szén-raktározási képességének elvesztése által okozott megnövekedett üvegház-hatást mérlegeli.

Korábbi kutatások korlátozottan gondolkodtak, nem vették figyelembe, hogy a termesztett növénytől, helyszíntől és a gazdálkodási gyakorlattól is függ a megtérülési idő, a legújabb eredmények azonban több növényre, globálisan kiterjesztették a kutatást. Amennyiben természetes növényzetet helyettesítünk a termőterülettel a megtérülési idő 1 és 162 év között található. A legnagyobb értékek Dél-Amerika, Afrika és Délkelet-Ázsia trópusi vidékein alakulnak, átlagosan 51 év a megtérülése, ha trópusi erdő helyett készül bioüzemanyag. Ennél alacsonyabb, átlag 6 és 20 év a megtérülése a boreális zónában. A növényfajták tekintetében a repce jobban teljesít, mint a cukornád, ám a legjobban a kukorica és őszi búza térül meg.

Ezen kutatások jelentősége abban rejlik, hogy a jövő elektromos, biomeghajtású vagy új technológiájú járműi teljes életciklusuk során – az áram és üzemanyag előállításától kezdve – hatással vannak környezetünkre, így nem elegendő figyelembe venni a használat ideje alatti kibocsájtási adatokat.

%d blogger ezt kedveli: