Kalifornia: vita a gátakról

A bőséges és olcsó víz évtizedeiben el sem tudták képzelni Kaliforniában, hogy valaha is meg kell gondolniuk, mennyit fordítsanak öntözésre. Ezért újabb völgyzáró gátak létesítéséről folyik a vita, ám sokak szerint kérdéses, megéri-e a befektetés.

Kalifornia annak köszönhette, hogy az Egyesült Államok legnagyobb zöldség-gyümölcs ellátójává vált, hogy a téli hűvös, csapadékos időszakot egyenletesen meleg és csapadékmentes nyár követte. A természet azonban átesett a ló másik oldalára és négy aszályos év után idén is kevés csapadékra számíthatnak a farmerek.

De nem csak a szárazság miatt aggódhatnak a gazdálkodók, hanem attól is tartanak, hogy ha az El Nino hatására egy nagyobb esőzés jönne, a víz akadálytalanul lerohanna az óceán felé tartó völgyekben, és elveszne a mezőgazdaság számára.

Igaz, már 1942-ben megépítették azt a gátat a San Joaquin folyón, ami a Millerton-tó létrejöttéhez vezetett, de minden nagyobb, a Sierra Nevada hegységből eredő vízfolyás kapott nem is egy víztárolót az elmúlt évtizedek során.

Viszont a vízhiánytól, illetve a csillagászati köbméter-áraktól megrettent lakosság tavaly 7,12 milliárd dollár értékű vízközmű-fejlesztési kötvényt jegyzett, miközben a mezőgazdasági vállalkozók 2,7 milliárdot ajánlottak föl egy új víztározó létesítésére.

Csak éppen abban nem tudnak megállapodni a helyiek, hogy a San Joaquin folyón épüljön valamivel több mint 2 milliárdért, vagy a Sacramento folyón 4 milliárd dollárért. Mások pedig úgy tartják, meg lehetne takarítani a dollár milliárdokat, ha a csepegtető öntözést olyan új, számítástechnika-alapú víztakarékos, ugyanakkor hozamoptimalizáló megoldásokkal kombinálnák, amelyekről blogunkban többször is írtunk.

%d blogger ezt kedveli: