Paupau és tőzegmálna – a szezon legizgalmasabb gyümölcsei

Közeledik a szüret, a hazai termés begyűjtéséhez pihenésképpen bemutatjuk a szezon legérdekesebb és legegzotikusabb gyümölcseit is, köztük azt, amely Thomas Jefferson kedvence volt.

A paupaut (pawpaw) elsőre a legtöbben trópusi gyümölcsnek gondolják, holott ez a húsos-zöld termésű növény az Egyesült Államok keleti területein is megterem vadon. A Smithsonian magazin beszámolója szerint a tojás alakú gyümölcs az USA harmadik elnöke, Thomas Jefferson kedvence volt. Bár a tengerentúlon huszonhat államban termesztik, egyelőre ritkán látott vendég a boltok polcain a „szegény ember banánjaként” is nevezett gyümölcs. Az elnevezés egyébként nem túl találó, hiszen a paupau íze rendkívül összetett, a mangó, a banán és a tejszín jegyeit jellemzőek rá. A szakértők szerint a gyümölcs frissen a fáról szedve és nyersen fogyasztva mutatja meg teljes ízskáláját.

Valóban ritka növény a tőzegmálna. Ez a hideg éghajlatot kedvelő gyümölcs ősszel élénk vöröses sárga gyümölcsöket nevel, amelyek egyedi íze talán a zöldalmával ízesített joghurtra emlékeztet leginkább. A tőzegmálnát magas C- és A vitamin tartalma miatt érdemes nyersen fogyasztani, fő termőterületén, a skandináv országokban azonban elsősorban alkoholos italok alapanyagaként használják, illetve lekvárt készítenek belőle – utóbbi Magyarországon is elérhető egy bizonyos sárga-kék logójú áruház élelmiszerboltjában.

osage_orange_1-jpg__800x0_q85_crop

Szeptembertől novemberig szüretelhető a datolyaszilva. Érdekes, hogy bár a gyümölcsöt széles körben fogyasztották az Amerikába érkező telepesek és Ázsia számos országában is gyakori, a hazai üzletekben viszonylag ritkán találkozhatunk ezzel a bogyós gyümölccsel. A hurma néven is ismert gyümölcsnél a szüretelés ideje kulcsfontosságú, mert az éretlen termés nagy mennyiségű csersavat tartalmaz, aminek összehúzó hatása ugyan praktikus lehet gyógyászati célra, a gyümölcs íze viszont élvezhetetlen tőle. Az érett datolyaszilva puha és édes, készülhet belőle lekvár, zselé vagy csatni is, és természetesen likőrt is főznek belőle.

Nem a szépségével hódít a narancseper vagy oszázsnarancs, amelyet a XIX. században hoztak az európai parkokba, és amely mára elvadult és meghonosodott a kontinens déli országaiban. A fa különös, ráncos gömb alakú termése ugyan nem mérgező, de élvezeti értéke nincs, egyes kutatók szerint a kihalt, nagytermetű emlősök, például mamutok fogyaszthatták, de a ma élő állatok nem kísérleteznek ezzel. A narancseper magjainak köszönheti helyét a listán, ezek ugyanis ehetőek, az ízük napraforgóra hasonlít.

%d blogger ezt kedveli: