Birkák bevetésen

Montana félsivatagos területein nem könnyű a farmerek élete. A talajtakaró növények esetében a gazdák többsége versenyt fut az idővel, hiszen azelőtt kell megállítani a növekedést, mielőtt a növények eldobnák a magjaikat. Ebben segíthetnek a birkák.

„A cél a talaj-előkészítési munka mennyiségének csökkentése” – fogalmazott a legeltetés során mért eredményekkel kapcsolatban Fabian Menalled, a Montana State University munkatársa egy a közelmúltban tartott szakmai fórumon. A professzor és kollégái pontosan méréseket végeztek arról, milyen hatékonysággal vethetők be a birkák a talajtakarók őszi megnyírásában. Eszerint az állatok átlag öt-hat nap alatt képesek tövig legelni a talajtakaró növényeket, és előnyben részesítik a viszonylag magas fehérjetartalmú orvosi somkórót, amelynek friss hajtásait könnyedén elrágják.

A felmérésben szereplő birkák a legeltetés ideje alatt naponta átlagosan 22 dekagrammot gyarapodtak, ami a szakértők szerint azt jelzi, hogy megfelelő mennyiségű tápanyaghoz jutottak. A nyáj a mintegy négyezer négyzetméteres területen összesen 3,3 tonna orvosi somkórót pusztított el, miközben a legeltetés nem változtatott a talaj sűrűségén, illetve víztartalmán.

A birkák tehát elég intenzíven legelnek ahhoz, hogy a talajtakaró növényeket is megfelelő hosszra rágják le, igaz, kissé válogatósak. A Lancaster Farmingban olvasható eredmények szerint érdekes módon a birkák pont azokat a gyomokat kerülik ki, amelyek visszaszorítása gépi nyírással is gondot okoz, így a szőrös disznóparéjt, és a papsajtmályvát.

Az előbbi a gépi nyírást követően is tovább növekszik, utóbbi pedig a talajszinthez túl közel tenyészik, így nehezen nyírható. A talajtakarók legeltetéssel való szabályozása kecskékkel és szarvasmarhákkal is megoldható, de a birkák előnye, hogy nincs szükségük karámra, és kevésbé válogatósak, mint a marhák. A szakértők leszögezik: a legeltetés nem csodaszer a talajtakarók termesztésében, de hasznos kiegészítő módszer lehet a gazdák számára.

%d blogger ezt kedveli: