A nagy mandula dilemma

A mandula nagy üzlet Kaliforniában. A legfrissebb adatok szerint tavaly előtt 5,3 milliárd dolláros bevételt hozott a gazdáknak, így a mandulatermesztés a tejipar után a második legnagyobb forgalmú élelmiszer-ágazat az egyébként igen száraz államban.

A mandula tehát sok pénzt hoz, ugyanakkor nagyon nagy a vízigénye: amerikai adatok szerint majdnem 4 liter víz kell egyetlen szem mandula piacra jutásához. A mandulatermesztőket újabban egyre gyakrabban kritizálják, hogy sok ezer hektárnyi kapás növény helyett újabb és újabb mandula ültetvényeket hoznak létre. A mandulások területe csak az elmúlt tíz év során harmadával nőtt, ugyanakkor március közepétől október végéig öntözésre szorulnak, még a betakarítás után is, különben kiszáradnak a fák.

Marad a dilemma: mert az adóbevétel jól jön az államnak is, és létrehoztak bőtermő fajtákat is, a klíma valóban kiváló, csak éppen vízből van egyre kevesebb, miközben terjeszkednek a mandulások.

Az aggodalmak és népszerűtlenség arra késztette a termelőket, hogy a kaliforniai Mandula Tanács vezetésével csepegtető öntözést, sőt mikro spriccelőket telepítsenek. Emellett a korábbinál jóval megfontoltabban számítják ki a vízigényt talajnedvesség-mérők segítségével. A tanács, az Almond Board még egy vízgazdálkodási útmutatót is összeállított a farmerek számára, és bármelyik termesztő hozzájuthat a kaliforniai vízgazdálkodási információs rendszer valósidejű párolgási adataihoz is. Az összesített adatok alapján könnyebb meghatározni a mandulafák valós vízigényét, így talán csökkenteni lehet a hektáronkénti vízfogyasztást.

%d blogger ezt kedveli: