Mi is az a Szahara projekt?  

Jordánia jelenleg az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a második legvízszegényebb ország Bahrein mögött, miközben a túlzott legeltetés, valamint a nem megfelelő öntözési technikák következtében egyre erősebb az elsivatagosodás, és – amint a Christian Science Monitor írta – harminc év alatt 70 százalékkal csökkent a legelőterület. Télen egyre rövidebb az esős időszak, a nyarak egyre melegebbek, és az ország 90 százaléka sivatag.

De a sivatagban is lehet földet művelni. A szomszédos Izrael már régóta nagy farmokkal rendelkezik az Arava (Wadi Araba) és a Negev sivatagok száraz földjén.

Jordánia és Izrael ígéretet tettek arra, hogy közösen építenek tengervíz-sótalanító üzemet a Vörös-tenger partján, egy olyan 900 millió dolláros projekt részeként, amely során a Vörös-tengertől csővezetéken pótolnák a lassan kiszáradó, és a tengerszintnél 420 méterrel mélyebben lévő Holt-tenger vizét, ami elektromos áramot is termelhetne. De a két ország kutatói kevéssé működtek együtt az éghajlatváltozás két olyan hatásának elhárításában, amely ellen mindketten küzdenek: az aszály és az elsivatagosodás.

Most azonban új korszak köszönhet be Jordániában, mégpedig az amerikai USAID, az Európai Unió valamint a norvég kormány támogatásával. A Szahara Projekt egyesíti a napenergia felhasználást, a tengervíz-sótalanítást, a szélenergia hasznosítását egy olyan számítógép-vezérelt zöldség-üzemben, amely minden csepp (tenger) vizet hasznosít.

Az egykori kopár telken, az izraeli-jordániai határ közelében, Akaba kikötőjétől 10 kilométernyire a Szahara Projekt sós vízzel hűti az üvegházakat, majd a felmelegedett tengervíz a napenergia fűtötte sótalanító rendszerbe kerül, onnan pedig az öntözőberendezésbe. A három hektáros telepen évente mintegy 128 tonna zöldség teremhet.

%d blogger ezt kedveli: