„Az ember nem eszi meg a barátját, igaz?”

A téli olimpia szervezői felkérték a kutyahúsra specializálódott dél-koreai éttermeket, hogy a játékok idejére hagyjanak fel a kutyából készült ételekkel. Voltak, amelyek megpróbálták, ám néhány nap után arra panaszkodtak, tönkre mennek, hiszen törzsvendégeik nem fogadnak el más alapanyagot.

Az NBCNEWS idézett is egy helyi vendéglőst, aki azzal érvelt: a tehenek is bőgnek a vágóhídon, miért lenne más a kutya? A USA Today újságírói viszont találtak egy telepet, csupán 25 mérföldnyire az olimpiai lángtól, ahol szörnyű körülmények között, összezsúfolva tartják a különböző méretű kutyákat, akik persze vonyítanak. Az Associated Press tudósítása szerint évente nagyjából kétmillió kutyát tenyésztenek fogyasztási célokra, és ez a szám azt jelzi, nem kis üzletről van szó.

Dél-Korea a téli olimpiával egy új területen kívánt a világ figyelmének központjába kerülni, ám a kutyát társnak, barátnak tartó észak-atlanti kultúra nehezen emészti meg ezt a tradíciót.

A nemzetközi sajtó hamar fel is kapta a témát, és sorra születnek a beszámolók arról, hogy milyen szörnyű körülmények között várnak a gyakran a szűk ketrecekben egymást összeharapdáló kutyák a vágóhídra.

A közvélemény kutatások viszont azt mutatják, hogy a 40 évnél fiatalabb korosztályban egyre kevesebben hódolnak a hagyományos étrendnek. A magasan képzett fiatal értelmiségiek nem csupán technológiai értelemben kívánnak „modern” életet élni. Mind többen tartanak kutyát házi kedvencként, és amint egy huszonéves szöuli fiatalember mondta az újságírónak: „Az ember nem eszi meg a barátját, igaz?”

%d blogger ezt kedveli: