Vadkárok Indiában

 Nehéz földet művelni olyan országban, ahol egyensúlyt kell teremteni az egyre növekvő népesség és a nagyszámú vadállomány között.

Ilyen az Indo-Gangeszi síkság, vagy más néven a Hindusztáni alföld, ami az 1,32 milliárd fős India kenyeres kosara. És persze az ott élő vadállatoké, amelyek egyre kisebb területre szorulnak, viszont körös-körül „terített asztal” várja őket.

Ha nálunk a vaddisznó a vadkárok legfőbb okozója, Indiában az elefánt és a nilgáj. Ez utóbbit Széchenyi Zsigmond nevezte így indiai vadásznaplójában – lőtt is egyet –, de hazájában Neel Gai, vagy blue bull a neve, és Ázsia legnagyobb antilopfajaként tartják számon, hiszen súlya eléri a 300 kilogrammot és annak megfelelő az étvágya is.

Amint a Businessworld írja, India adja a világ lakosságának 17,84 százalékát, de a termőföldje csak 2,4 százalék, vízkészlete pedig nem több 4 százaléknál. Ezért aztán nagy a küzdelem a vadállomány és a farmerek között. Különösen azok vannak nehéz helyzetben, akik egy-egy nemzeti park közelében dolgoznak.

A Himalája lábánál lévő Uttar Prades államban az Amangarh Tigris Rezervátummal határos Kehripur falu gazdálkodói a közelmúltban szinte a teljes termésüket elvesztették, de nem a tigrisek, hanem az elefántok, és más növényevők éjszakai támadásai miatt. Mintha bekövetkezett volna Kipling Dzsungel könyvében írott fenyegetés: rátok szabadítom a dzsungelt!

A WWF-India gyors felmérése szerint a veszteség gazdaságonként elérte a 40 ezer rúpiát, ami az éves bevételük jelentős része. Az erdő mellett három hektáron gazdálkodó Rohtash Singh, termésének több mint felét lelegelték az elefántok. Singh a térség más gazdáival együtt sok erőfeszítést tett a földje védelme érdekében, de még a petárdák is hatástalannak bizonyultak.

Iratkozzon fel Ön is hírlevelünkre és értesüljön a friss blogposztokról:https://blog.syngenta.hu/hirlevel

%d blogger ezt kedveli: