Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO adatai szerint a szárazföldek 71 százaléka, 104 millió négyzetkilométer lakható, és ennek mintegy fele, 51 millió négyzetkilométer van mezőgazdasági művelés alatt.
Ezer évvel ezelőtt azonban becslések szerint csak 4 millió négyzetkilométert – a szárazföldek jégmentes és nem szélsőségesen kopár területének kevesebb mint 4 százalékát – használták gazdálkodásra.
De térjünk vissza a mába, amikor a szárazulatok tizedét, 15 millió négyzetkilométert még mindig hó és jég borítja, de ebből 14 milliót az Antarktisz teszi ki. Viszont a kopár földek (homok- és sziklasivatagok, sós síkságok, dűnék stb.) teljes területe 28 millió négyzetkilométer.
Érdekes ugyanakkor, hogy az emberi települések, utak és egyéb emberi infrastruktúra összeterülete csupán 1,5 millió négyzetkilométer, és ugyanennyit fednek le az édesvizek.
A lakható vidékek 11 százalékán van valamiféle bozót, illetve cserjék és gyepek, 37 százalékán erdők húzódnak.
A mezőgazdasági földhasználat rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg az állatok és az emberi fogyasztásra szánt növények között. A legelők, valamint az állatok takarmányozására szolgáló növények termesztéséhez használt földterület együttesen a globális mezőgazdasági földterület 77 százalékát teszi ki. Míg az állatállomány a világ mezőgazdasági földterületének nagy részét elfoglalja, az emberiség kalóriaigényének csupán 18 százalékát, és a teljes fehérjefelhasználásának 37 százalékát adja – foglalta össze a FAO.
A növénytermesztésben a hozamok az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedtek, ami azt jelenti, hogy globálisan ahhoz, hogy ugyanolyan mennyiségű növényt termeljünk, mint 1961-ben, a mezőgazdasági földterületnek csupán 30 százalékára van szükség. Tehát nincs ok az aggodalomra, hogy nem fogjuk tudni ellátni a következő századforduló emberiségét.