Közismert, hogy az angolok vagy kétszáz éve rászoktak a teára, olyannyira, hogy a már 19. században óriási tételekben importálták Ázsiából. Arról azonban korántsem szóltak a hírek, hogy angol földön termett teát exportáltak volna. Pedig ilyen is van, de ez kivételesen nincs összefüggésben a klímaváltozással.
Anglia délnyugat csücske Cornwall, a mélyen a Golf-áramlatba nyúló félsziget, amelynek Land’s Endnek, a föld végének nevezett részén még néhány pálmafa is árválkodik.
Hát kérem, itt van egy nem tipikusan angol nevű település, Truro, ahol a Tregothnan nevű vállalat teája is megterem. A cég most büszkén bejelentette, hogy 145 ezer font értékben szállíthatja termékeit külföldre, miután az Egyesült Államokból 95 ezer, Kazahsztánból pedig 50 ezer font értékű megrendelést kapott.
Jonathon Jones, a Tregothnan kereskedelem igazgatója elmondta: „Kazahsztán az Egyesült Királyság után a tejes tea legnagyobb fogyasztója.”
(Itt jegyezzük meg, hogy az ázsiai módon könnyű, világos teákat fogyasztók a nemes itallal szembeni bűnténynek tartják azt az angol szokást, ami szerint az a jó tea, ami rengeteg levél felhasználásával készül, szurokfekete, csaknem megáll benne a kanál, mindenesetre majdnem kimarja a márványt is, úgyhogy csak tejjel hígítva lehet elfogyasztani az azonnali gyomorfekély veszélye nélkül.)
A Tregothnan az első angol teagyártó cég, amely brit talajon fekete, zöld és gyógynövény teasorozatot hozott létre a cornwalli kiegyensúlyozottan meleg és párás-esős mikroklímának köszönhetően. De ha ilyen ütemben folytatódik a globális felmelegedés, egyszer arra leszünk figyelmesek, hogy a Pennine-hegységben kávéfarmok létesülnek. Bár ezt inkább elkerülnénk…
Fotó: Pexels képe a Pixabay -en.