Tizenöt évvel ezelőtt az Afrikai Unió egy ambiciózus program mellett döntött: a Száhel övezet egyes részein leromlott ökoszisztémákat sorra helyreállítaná, hogy az ott élőknek élelmet biztosítsanak, és megóvják a talajt a további leromlástól.
A Száhel a Szaharától délre a nyugati Szenegáltól a kelet-afrikai Etiópiáig terjed. A korábban termékeny vidék hatalmas területei ma gyakorlatilag megműveletlenek az aszályok, a rossz mezőgazdasági művelési módok, valamint a növekvő élelmiszer- és tűzifa-kereslet miatti túlhasználat miatt.
A „Nagy Zöld Fal” kezdeményezés célja, hogy kompenzálja és visszafordítsa ezt a veszteséget az őshonos fák és füvek tömeges ültetésével. 100 millió hektár földet kívánnak ilyen módon helyreállítani. Egyelőre azonban ez az ambiciózus cél nagyon távol áll a megvalósulástól – részben az anyagi források hiánya miatt.
A program új lendületet kaphat, adományozó országok 15 milliárd dollárt ígértek a projektnek a One Planet Summit for Biodiversity rendezvényen.
„Ahhoz, hogy ezeket az alapokat hatékonyan használhassuk fel, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hol és milyen intézkedésekre érdemes azokat a legésszerűbben felhasználni” – hangsúlyozta Dr. Alisher Mirzabaev, a Bonni Egyetem Fejlesztési Kutatási Központjának munkatársa.
Az agrárközgazdász tanulmánya szerint a “zöld fal” építése gazdaságilag is megéri. De hogy mennyire, az számos tényezőtől függ. Általános szabály, hogy gazdaságilag és ökológiailag az erdőfelújítás lenne a legelőnyösebb. De évtizedekbe telik, mire néhány száz palántából erdő nő. A beruházás tehát csak nagyon hosszú távon hoz eredményt.
Más a helyzet, ha a leromlott területeket termőfölddé alakítják át. “Ideális esetben az első betakarítás már egy év után lehetséges” – mondta Mirzabaev. A termőföld helyreállítása így viszonylag gyorsan megtérülhet, és sok szegény kistermelő is inkább a gyors megtérülést részesíti előnyben helyreállítási tevékenységéből. Az így elérhető nyereség azonban lényegesen kisebb, ahogy a környezeti hatások is.
A legpozitívabb gazdasági egyenleg Nigéria, Eritrea és Etiópia egyes részein van. Itt éri meg leginkább a „zöldfalba” való befektetés. Viszont az erőszakos konfliktusok miatt sok olyan régió, ahol ésszerű lenne a zöldfalat építeni, ám túlságosan veszélyes.
Forrás: Bonni Egyetem