Skóciában sikerrel telepítették vissza az 1918-ban kipusztult fehérfarkú rétisast (Haliaeetus albicilla), és a felmérés már 160 fészkelő párról számol be. Azonban a skót felföldön meglehetősen kevés a zsákmányállat, és egyre több farmer figyel fel arra, hogy a sasok bárányokat zsákmányolnak.
Ezért a skót természeti örökségvédő szervezet, a Scottish Natural Heritage (SNH) olyan módszereket keres, amelyek elriasztják a madarakat anélkül, hogy kárt okoznának nekik.
Ez nem is könnyű feladat, mert nem öklömnyi szárnyasról van szó: a kifejlett fehérfarkú rétisas szárnyának fesztávja elérheti a 2,5 métert (repülő ólajtónak, flying barn doorsnak hívják a vidéken), ülőmagassága pedig 76-92 centiméter. Ráadásul a természetvédők egy sikeres visszatelepítés után nem szeretnének körvadászatot rendezni, arról nem is beszélve, hogy a skótok különösen büszkék mindarra, ami hazájukhoz kapcsolódik. Még a birkatenyésztők is így vannak ezzel, bár a türelmük már fogytán.
Szerintük ugyanis évente több száz bárányt zsákmányolnak a sasok, míg az SNH szerint csak minimális számban esnek áldozatul a bárányok a sasok étvágyának. Ezért most azzal kísérleteznek, hogy a juhok köré telepített lézernyalábokkal próbálják megzavarni a sasokat. Az Independent tudósítása nem tér ki a részletekre, de kíváncsi lennék, nem vakul-e meg a sas, ha a szemébe világít a lézer?
Fotó: Pixabay.com
Iratkozzon fel Ön is hírlevelünkre és értesüljön a friss blogposztokról:https://blog.syngenta.hu/hirlevel