A belga szőlőtermesztés a kihívások ellenére az elmúlt években mind minőségi, mind mennyiségi szempontból megnőtt, egyrészt az éghajlatváltozásnak, másrészt az egyre profibb termesztéstechnológiának köszönhetően. Nem kis teljesítmény ez a sör hazájában.
A szőlőtermesztés Belgiumban a korai középkorra nyúlik vissza, majd a hidegebb időjárás az ágazat végét jelentette több évszázadra. A hobbikertészek csak a XX. század végén telepítették újra szőlőültetvényeket, azóta viszont felszálló ágban van a szegmens.
Míg a szőlőterület 2006-ban csak 72 hektár volt, addig 2019-ben már 441 hektárt regisztráltak. Idén ennél is nagyobb, az előkészített területekkel együtt már 615 hektárt vontak szőlőművelés alá.
A borászok száma tavaly 154 volt, közülük 117-en Flandriában tevékenykednek. A legnépszerűbb szőlőfajták a Chardonnay, a Pinot Noir, a Pinot Gris és az Auxerrois.
E jó hírek ellenére a bortermelés mennyisége az időjárás miatt 2019-ben csak 1,5 millió liter volt, mintegy 25 százalékkal kevesebb, mint a 2018-as csúcsévben. Ekkor a termelés éppen csak elmaradt a 2 millió literes mérföldkőtől.
Flandria elsősorban fehérbort állít elő, míg Vallónia inkább a pezsgőre koncentrál. A belga bornak csak körülbelül 20 százaléka vörösbor. A belga szőlőtermesztésben a bortermelők egyre többet fektetnek a bortermeléshez szükséges berendezésekbe, és egyre nagyobb szakértelemmel rendelkeznek.
Pexels képe a Pixabay -en.