Nemrégiben írtunk a szomáliai sáskajárásról, a napokban pedig arról tudósított a Reuters hírügynökség, hogy a sivatagi sáskák rajai megjelentek Kenya keleti és északi részén. A FAO azt közölte, hogy az elmúlt 70 év legsúlyosabb sáska-inváziója csapott le Kelet-Afrikára.
Egy-egy sáskaraj olyan sűrű, hogy felhőként eltakarja az eget. Az Ethiopian Airlines légitársaság Dzsibutiból induló Boeing 737-760-as gépe például a sáskarajba repülve le sem tudott szállni az eredeti célállomásán, Dire Dawában, hanem kénytelen volt Addisz-Abebában landolni, mert az ablaktörlők használata ellenére is alig lehetett kilátni a pilótafülke ablakain.
A legfrissebb hírek szerint a gyorsan vándorló rovarok hamar elterjedtek Kenya Garissa, Isiolo és Samburu megyéiben, és a kártevők inváziójának gyorsasága példátlan fenyegetést jelent az ország élelmezésbiztonsága és megélhetése szempontjából – mondta Mwangi Kiunjuri mezőgazdasági miniszter.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint decemberben a sáskák már több mint 70 ezer hektár mezőgazdasági területet pusztítottak el Szomáliában és Etiópiában, és fennáll annak a veszélye is, hogy a sáskajárás átterjedhet Kenya szomszédaiba, Ugandába és Dél-Szudánba is.
Széchenyi Zsigmond Ugandában, a Viktória tó-parti Entebbében a következő sáska-élményt jegyezte a naplójába 1934 februárjában.
„Mielőtt Afrikában jártam, bezzeg nem sokat tudtam a sáskáról. Bevallom, nem is érdekelt különösen. Míg csak, öt évvel ezelőtt meg nem ismerkedtem vele. Mint tiszta égből a villám, a tengernyi vándorsáska sűrű tömegben ereszkedik a völgyre, a bennszülöttek féltve őrzött kukorica- meg édeskrumpli-kertjeire. És nem telik belé tíz perc, füstfelhők vegyülnek a földre szálló sáskafelhők közé, a bennszülöttek gyökeret égetnek, ezzel akarnák a veszedelmet veteményeikről távol tartani…
De a hegy fölött újabb és újabb sáskafelhők gomolyognak elő. És mind ide, mind a kidzsábéi határba ereszkedik – csak úgy dönti őket a hegytető. Ellepik az ültetvényeket. Egymás hegyén-hátán lógnak a kukoricalevélen, szemlátomást vörösítik, kopaszítják az imént még frissen zöldellő tájat. Az újabban érkező rajok már le sem ereszkednek. Tovább utaznak a szél szárnyán, az irányukba következő újabb legelőre. Kidzsábéban kopasz már a világ, nem érdemes leszállni…
Azóta évente találkozom kisebb-nagyobb sáskarajokkal, hanem az ideiek, még az öt év előttieken is túltesznek! Bármilyen hihetetlen: múlt héten még a nyílt pályán szaladó vonatot is megállította. Magam is csaknem így jártam ma délelőtt. Nairobiból jövet, a Victoria-tó felé tartottam teherautón, amikor az alacsonyan szemközt rajzó, nyilván megszállófélben levő sáskahad, még a napot is elsötétítette. Mint valami nagy szemű jégeső, úgy kopogott a kocsi elejéhez, oldalához verődő rengeteg rovar.
Ütött kopott Chevrolet-m üvegje, noha meglehetős repedezett, a sáskajárást még biztosan állja. De kétoldalt oly tömegesen csapódott arcomba az undok fajzat, hogy ismételten le kellett állnom, mert láthatatlanná borította előttem az utat.
Csaknem egy óra hosszat eltartott, mire – óvatosan szembehajtva – kibontakoztam a rajból. Még aztán is, földre hullott, egymás hátán tipródó sáskák vastag rétege borította az utat, mint a sarat, úgy kente szét őket a kocsikerék. Jó ideig kellett még vesződnöm, míg az ülésben mászkálóktól, belém kapaszkodóktól megszabadultam, úgy megtelt velük a kocsi. Sárga ponyvafedeléről pedig kétujjnyi fekete réteget kotortam le, a fölöttem elvonult sáskaraj büdös hullatékát.”