Miközben folyamatosan azzal foglalkozunk, hogy a világ növekvő élelmiszerigényét hogyan tudnánk kielégíteni, arra talán nem is gondolunk, hogy nem csak a termelési oldal hatékonyságának javítására van szükség, hanem a fogyasztói szokásokon is sok múlik. Becslések szerint az előállított élelmiszerek 30-50 százalékát nem fogyasztják el, az ellátási csatornák számos pontján a termékek a szemétbe jutnak.
Szegényebb országokban a földek és a piacok közti szállítás közben esik a legtöbb élelmiszer áldozatul, általában az infrastruktúra hiányosságai vagy fertőzések következményeként. A fejlett országokban főként a kereskedők és fogyasztók termelik a legtöbb veszteséget.
Ha a vásárlók minden nap eljárnának bevásárolni, csak a valóban szükséges és elfogyasztásra kerülő ételek jutnának el a háztartásokba Ráadásul a vásárlási adatokkal a kereskedők is pontosabban tudnák készleteiket tervezni. A rendszeres nyílt kommunikáció az igényekről a gazdák felé frissebb és fogyasztásra alkalmas élelmiszereket biztosítana az ellátási rendszerben. Főként a fejlődő országokban, de akár hazánkban is a csomagolás, tárolás és hűtőrendszerek, az ellenálló-képesség terén lenne érdemes fejleszteni.
Sokkoló adatok bizonyítják, hogy érdemes odafigyelnünk mit veszünk meg, hogyan tároljuk az élelmiszert és mit dobunk ki. Átlagosan 290 kg élelmiszert dob ki évente egy személy Európában és az Egyesült Államokban. Európában például a hús 11%-a kerül a szemét közé a fogyasztók által, míg a gabonatermékek 27%-a végzi a kukában Észak-Amerikában.