Holland kutatók szerint minden szem mandula 3-4 liter vízbe kerül, és olyan állam exportálja (a bevétel meghaladja az évi 11 milliárd dollárt), ahol nem ritkák a sivatagos terültek. A lemodernebb mandulásokban azonban a földbe ültetett nedvességérzékelők követik nyomon, hogy mi történik a talajban. Eredményeiket a felhőbe a számítástechnikai szerverhálózatra küldik el, majd az eredményeket visszavezetik a küldő gazdaság csepegtető öntözőrendszerébe.
A fél óránként regisztrál adatok alapján kalkulálja ki egy szoftver, hogy pillanatnyilag mennyi vízre és tápanyagra van szüksége a növénynek – és természetesen nem csupán a manduláról van szó, hiszen a smart farming előnyei még az uborka termesztésében is megmutatkoznak.
Mielőtt ez a rendszer elindult volna, Tim Rogers kaliforniai mandulafarmer hetente egyszer öntözött, viszont a szoftver-vezért csepegtető rendszer révén 20 százalékkal kevesebb vizet használ, mint korábban.
Igaz, mindez az USA egyik legfejlettebb, leggazdagabb államában történik, ahol más szomjas növények, mint például a pisztácia, a dió és a szőlő is egyre inkább okos farmokon terem. A kaliforniai vállalkozók kísérletei a víz- és energiatakarékosságra azonban az egész világ hasznára válnak, hiszen elemzők szerint a smart farming a jövőnk. Csak azt nem tudni, hány év múlva terjed el a világ minden táján.
***
Új okostelefonokra fejlesztett applikációnkkal azonnal értesülhet a legfrissebb híreinkről!
Android: https://bit.ly/2FJHBVI