Dél-Amerika és Dél-Afrika nyugati, óceáni partvidékén van a két legszárazabb sivatag: az Atacama (ahol évente 0,1 milliméter az átlagos csapadékmennyiség) és a Namib-sivatag. De mindkét sivatagban vannak olyan bogarak, amelyek úgy jutnak vízhez, hogy a hajnali köd lecsapódik a hideg páncéljukra, majd onnan lecsurgatják a szájszervükhöz.
Tulajdonképpen ez adta az ötletet a ködhalász hálók létesítéséhez, A ködhalász hálókkal már a nyolcvanas években megkezdődtek a kísérletek, és ahol megfelelők a körülmények, több helyen telepítettek már ilyeneket Peruban, Chilében, Dél-Afrikában és Kaliforniában.
A legújabb ilyen vízellátó rendszer Marokkóban létesült. A német Wasserstiftung új fejlesztése, Cloudfisher (felhőhalász) a cég honlapja szerint 120 kilométeres szélnek is ellenálló hálórendszer, amelyet délnyugat Marokkóban az óceán felől érkező ködfelhő útjába telepítenek a hegyek 1200 méter magasban lévő gerincére. A 600 négyzetméteres háló háromszögletű szemei a vizet szépen levezetik a gyűjtőtartályokba.
A CNN tudósítása szerint a két éves tesztidőszak során a háló átlagosan 6 ezer liter vizet halászott naponta, már amikor ködös volt az idő. Viszont olyan helyre telepítették, ahol évente 140 napon át jönnek a felhők az óceán felől.