Kukoricaszivárványok az indiánok Amerikájából

A természet gyakran lep meg minket, és ennek egyik példája az „üveggyöngy” kukorica, ami olyan, mintha Alice találta volna a Csodaországban, pedig az Egyesült Államokban termesztik hagyományőrzők és hobbikertészek.  

A szivárvány minden árnyalatában pompázó kukoricaszemek nem üveggyárban, vagy műteremben készültek: mindegyik cső természetes, csak éppen szelekció kellett hozzá. A színes kukorica korántsem új dolog, és egy félig a cherokee törzshöz tartozó oklahomai farmer nevéhez fűződik, aki a gyökereihez a régi típusú kukoricával kívánt visszatérni. Carl Barnes elkezdte keresni az ősi kukorica fajtákat, amik szinte teljesen elvesztek, amikor a keleti bennszülött törzseket Oklahomába űzték az 19. században. Barnes tehát előbb keresett, aztán cserélt és ajándékozott, úgyhogy lassan egyre több fajtával kezdhette meg a termesztést, majd a szelektálást.

corn1

A képeinken látható színkavalkád azonban egy másik farmernek köszönhető, akivel 1994-ben találkozott egy bennszülött növénybörzén. Greg Schoent ekkor megbabonázta a színre való szelektálásban rejlő lehetőség. Az eredmény szép lett, azonban a csövek nem fejlődnek valami nagyra, de hát nem is az volt a cél. Greg aztán a sárga kukorica mellé ültette a szivárvány-kukoricát, így jöttek létre ezek a különlegesen üveges hatású, izgalmas hibridek.

Az üveggyöngy kukorica 100-120 nappal a vetés után takarítható be, és a vetőmag már interneten is rendelhető.