Ayyappa Masagi látszólag reménytelen helyzetbe került, amikor előbb az áradás, majd az aszály pusztított két hektáros gyümölcsösében. Az indiai gazda azonban nem adta fel, kidolgozott egy új vízgyűjtőrendszert, amellyel megmentette a terményeit és mostanra India-szerte oktatja a fenntartható vízgazdálkodást.
Masagi az apjától tanulta meg a kávé- és borsültetvények gondozását, a hagyományos indiai gazdálkodási módszer szerint fúrt kutak segítségével látva el vízzel a földeket. „Egyszer elárasztotta a víz a telkemet, az ár olyan magas volt, hogy elsodorta a kunyhót, amiben laktam és egy fán töltöttem az éjszakát. Akkor kezdtem el gondolkozni azon, hogyan tartalékolhatnánk ezt a rengeteg vizet az aszály idejére” – mondta el a történet kezdetét a Guardiannek Masagi.
Az indiai szántók többnyire sík területen helyezkednek el, a vékony talajréteg csak kis vízmennyiséget képes raktározni. Ha az áradáskor érkező víztömegnek csak a húsz százalékát tudják tartalékolni, máris fenntartható válik a termelés aszály idején is – tette hozzá Masagi, aki egyszerű, de hatékony víztározási módszerekre tanítja meg a gazdákat. Árokrendszert épít a földeken, amelyeket kaviccsal és homokréteggel tölt fel. A nagy esőzések idején a víz a kavicsrétegen keresztül a mélyebb talajrétegekbe szivárog, amelyek így megtelhetnek nedvességgel. Amikor ez megtörtént, a fennmaradó vízzel fokozatosan visszaszivárog a felszínre és természetes patakok formájában elfolyik.
A szűrő-tározó rendszernek köszönhetően a szántó vízellátás egyenletesen megfelelő, és mint hogy a tározás a föld alatt történik, nincs gond a párolgással sem. Masagi módszerét eddig mintegy százezer gazda ismerte meg, a Víz Gandhinak is nevezett szakértő laptoppal és tájékoztató füzettel felszerelve járja a mezőgazdasági fesztiválokat, hogy minél többen ismerkedhessenek meg öntözési rendszerét.