Mivel statisztikai alapon egyre kevésbé jósolható meg a monszun-esők érkezésének ideje és mennyisége, India szuperszámítógépet akar, hogy végre tudják, milyen szezonra számíthatnak.
Hatvan millió dollárt szán az indiai kormány egy olyan időjárás előrejelző szuperkomputerre, amit az Egyesült Államok is használ. A számítógép három dimenziós modellt készít a monszun fejlődéséről, vonulásának dinamikájáról és irányáról. Ha minden jól megy, jövőre már ezzel készülnek a prognózisok, és nyugdíjba lehet küldeni a statisztikai módszert.
A hivatalos meteorológusok – az India Meteorological Department (IMD), és az egyetlen magáncég partner, a Skymet – ugyanis elvesztették a bizalmat 2009-ben, amikor nem jelezték előre a 40 évre visszamenően legsúlyosabb aszályt. Ráadásul az elmúlt évre a Skymet normál monszunt prognosztizált, míg az IMD szárazságot. Végül is 14 százalékkal kevesebb eső esett a sokéves átlagnál.
A sokéves átlagok alapján India éves csapadékmennyiségének 70 százalékát a monszun szállítja. Azonban az elmúlt két évben cserbenhagyta a monszun az indiaiakat, bár az is igaz, hogy már a múlt évtizedben is kimutatták, hogy sok esetben az óceánt öntözte a monszun, mert az esőfelhők nem jutottak el a szárazföld belsejébe.
Azon túlmenően, hogy százmilliók sorsa függ a monszun időszaktól, az indiai kormány már azt is számításba veszi, hogy a gazdák beruházási hajlandósága is az előrejelzésektől függ. Ha úgy gondolják, jön az eső, jó lesz a termés, tehát belátható időn belül megtérül a beruházás, illetve tudják törleszteni a hitelt, akkor bele mernek vágni a fejlesztésbe. Arra pedig nagy szükség van a szubkontinensen, mert jórészt kézi munkával folyik a mezőgazdasági munka. Másrészt a reménytelenül eladósodott farmerek tömeges öngyilkosságai azt mutatják, hogy kormányzati szinten is változtatni kell a helyzeten.