Jöhet aszály, vízözön, kártevő invázió, egy dologban azért szerencsénk van: nálunk nem lóháton, kutyafalkával vadásszák a rókát.
Angol találmány ugyan, de Írországban manapság különösen népszerű a falkavadászat, aminek novemberben kezdődik az áprilisig tartó szezonja. Ez nem olyan klasszikus vadászat, amit mi is űzünk, mint Vörösmarty Mihály írta, „a vadász ül hosszú méla lesben, vár felajzott nyílra gyors vadat”. És nem is az a fajta csendes izgalom, a természet rezzenéseinek megfigyelése, ahogyan Széchenyi Zsigmond szerette.
A falkavadászat ehhez képest zsibvásár, és azt az egy szál rókát nagy falka izgatottan csaholó beagle kutyával kergetik, miközben a kutyafalkát egy ménesnyi lovon lelkes vadászok követik szép lovaglóruhában, fényesre vikszolt csizmában. Jaj, nehogy ráfröccsenjen a sár! És a róka vére sem. A mi vadászetikánkkal szemben ugyanis nem az a cél, hogy ne szenvedjen a vad: azt a kimerült rókát a kutyák rendszerint elevenen széttépik.
A farmerek viszont kifejezetten praktikus okokból nincsenek oda ezért a hajszáért. Az ír vidéken nagyszámú birka és szarvasmarha még szabadon legel, és egyre kevesebb az olyan földterület, ahol senkit sem zavar a kutyák és lovak föl-alá rohangászása. (A falkavadászat jó háromszáz évre tekint vissza, és a régi időben kisebb volt a népsűrűség, így több műveletlen terület állt a rókakergetők rendelkezésére.)
Írországban több mint ötven falkát tartanak nyilván és nem kevesebb mint 120 hivatalos vadászatot szerveznek egy szezonban, az Irish Masters of Foxhounds Association, vagyis a rókavadász szövetség által. Aztán még ott vannak a privát vadászatok is. Így aztán a hét minden napján folyik a falkázás.Mindez sok állást tart fenn, gondoljunk csak a lovászokra, állatorvosokra, kutyatenyésztőkre. Csakhogy egyre gyakoribb, hogy egy-egy területet túlvadásznak, ami nem csupán azt jelenti, hogy alig marad róka a szezon végére, hanem azt is, hogy a legelők gyakran úgy néznek ki, mintha egy különösen elszánt ásócsapat igyekezett volna kifordítani a fűcsomókat a helyükből.
A farmerek tehát már korántsem tarják elegendőnek vagy elfogadhatónak, hogy a vadászatok szervezői levélben értesítik, mikorra várható a siserehad a környékre. Amint David Lalor vadászmester mondta: a legrosszabb, amikor egy-egy területen szinte hetente viharzik át a sokadalom. Ez nem jó sem a vadászoknak, és megnehezíti a kapcsolatot a helyi gazdákkal.
És mivel a vadászat jó üzlet, fel van adva a lecke a területi vezetők és a vadászati személyzet számára, hogy a gazdálkodókkal és a földtulajdonosokkal jó kapcsolatokat ápoljanak a vadászidény során.