Éppen negyven éve a borászati világpiac örökre megváltozott, amikor egy kaliforniai bor megelőzte európai versenytársait. Hasonló történhet most az olívaolajjal is.
A Bloomberg Businessweek cikke szerint úgy tűnik: a kaliforniai termelők azt akarják eljátszani az olívaolajjal, amit pár évtizede a borral sikerült. Vagyis zéró háttérrel elindítanak egy high-tech, intenzív termelési kultúrát, és meg akarják győzni a vásárlókat, hogy az ő olívájuk is van olyan jó, mint a hagyományos európai országok termése.
A cikk a 880 hektáros California Olive Ranch példáját hozza, ahol 1,3 millió darab, 2,5-3 méter magas „fa” áll feszes sorokban, hogy közöttük a betakarítógép minél hatékonyabban dolgozhasson. A kétszintes kombájnok közrefogják a maximum 3 méter magas fákat és lecsupaszítják, majd a termés aztán egy 12 ezer literes kapacitású présbe kerül. Anélkül, hogy emberi kéz érintené.
A tudományos igényű olasz Georgofili World szakértője, Claudio Peri azonban felveti, hogy a fogyasztó a globális, szűk variációra alapozott extra szűz olívaolaj standardet választaná, vagy szívesebben őrizné-e meg az olíva biodiverzitását, és az olajok közötti elképesztő íz-és aromakülönbségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a különféle termőterületekről származó olajok közül válogathassunk a különböző gasztronómiai hagyományokhoz és módszerekhez. Mert valóban rendkívül hatékony lehet egy olíva-kombájn, ám Claudio Peri rámutat: az időrabló kézi szedés viszont nem bánik durván a fákkal és a bogyókkal, így egészen más a végeredmény.
A hagyományos európai olívatermesztés hasonló a magyar bortermeléshez: viszonylag kis területeken, viszonylag kis mennyiségben készítünk többnyire világszínvonalú borokat. Azonban a tengerentúli vásárlók – amerikaiak vagy kínaiak – egy borból olyan mennyiséget vennének, amelyet az egész borvidék tudna biztosítani, mert egy-egy borász csak kis mennyiséggel rendelkezik.
Vitathatatlan, hogy a dél-európai – sok esetben évezredes –, hagyományos olíva feldolgozás végterméke igen drága, de a minőség az minőség. Más kérdés ugyanakkor, hogy Európában, de főként a tengerentúlon csakugyan vannak lelkiismeretlen „vállalkozók”, akik a silányabb minőségű olajok keverékét extra szűz olajként dobják piacra. Ha Magyarországon extra szűz olívaolajt akarunk venni, nézzük meg, a palackon szerepel-e a termelő neve. Többnyire csupán annyi van ráírva, hogy az EU területéről származik az extra szűz olaj, vagyis nem egy termőterületről, ez pedig gyakran keveréket jelent.