Jóllehet kevés recept írja elő a sáfrány használatát, az európai konyha a móroknak köszönheti, hogy egyáltalán ismeri ezt a kiváló, és nagyon drága fűszert.
A mórok a VIII. században ugyan megszállták az Ibériai félszigetet, de meghonosítottak a Crocus sativust, amiből a sáfrány készül, és távozásuk óta Spanyolország és Marokkó egyaránt termeszti a fűszert, ami nagyon élőmunkaigényes, és gépesíteni lehetetlen.
Kézzel kell szedni, a virágzási időszakában naponta, és lehetőleg a délelőtti órákban. Ezért többnyire ott termesztik, ahol adott a klíma – forró nyár és esős, hűvös tél –, valamint olcsó a munkaerő. Irán a világ termelésének jó 90 százalékát adja mintegy 350 tonnával. A maradék 7 százalékon Spanyolország, Marokkó és Kasmír osztozik, és mindegyik ország állítja: övé a legjobb.
Ami a világ negyedik legnagyobb sáfrány-termesztőjét, Marokkót illeti, az Atlasz hegység biztosítja a megfelelő klímát. Taliouine környékén mintegy 1500 berber család foglalkozik a sáfránnyal, ám, mivel egy kilónyi virágzatból 12 gramm fűszer lesz, még a helyi felvásárlási ára sem alacsony: általában 3 eurót kapnak a gazdák grammonként. Ezt persze csak a tanúsítvánnyal rendelkező gazdaságok kapják, bár az is igaz, hogy hamisított, „hígított” sáfrány is kapható Európában.
***
Új okostelefonokra fejlesztett applikációnkkal azonnal értesülhet a legfrissebb híreinkről!
Android: https://bit.ly/2FJHBVI