Petőfi még azt írta, hogy „Megy a juhász szamáron / Földig ér a lába”. Képeinken azt látjuk, hogy Olaszországban nem a juhász megy a szamáron, hanem a kisbárány.
Lombardia északi részén, az Alpesi legelőkön széles körben elterjedt a birkatenyésztés. Tavasszal azonban, az ellés idején számos bárány jön világra odafönn, ezért a juhászok ilyen fiahordókkal szerelik fel a szamarakat, így hozzák le az újszülötteket a völgyben lévő hodályba.
Ezek a bárányhordók meglehetősen egy kaptafára készülnek: a szamár mindkét oldalán négy-négy zseb várja a barikákat, akik ugyanakkor szemmel tarthatják, merre is járnak. Ha eljön az ideje, a juhász kiveszi a bárányokat, hogy anyjuk megszoptathassa őket, a szamár pedig őszintén helyesli az ilyen pihenőket.
A pásztoroknak nem kell a szamarat vezetniük, mivel mindig a nyáj közelében maradnak. Mindaddig, amíg a szamárral jól bánnak, nagyon nyugodt természetű, úgyhogy nem kezd fejveszett rohanásba. Arról nem is beszélve, a gazdák szerint a szamaraknak van afféle „őrző-védő programjuk”, és nemcsak időben észlelik, de el is riasztják az olyan kisebb ragadozókat, mint a fakasok és rókák. Mivel sok eszük van (csak titkolják), medvével inkább nem húznak ujjat.
Iratkozzon fel Ön is hírlevelünkre és értesüljön a friss blogposztokról:https://blog.syngenta.hu/hirlevel