Az elmúlt 20 évben Közép-Európában hat komoly nyári hőhullámot jegyezhettünk fel. Eddig azonban nem volt világos, hogy milyen események vezettek ehhez a szélsőséges időjáráshoz. A Helmholtz Központ kutatói azt vizsgálták, hogy Közép-Európában az áprilisi hőmérsékleti és csapadékviszonyok milyen szerepet játszottak a nyári szárazságban.
A századforduló óta Közép-Európában ismétlődő nyári hőhullámok és aszályok tapasztalhatók, amelyek súlyos károkat okoztak a mezőgazdaságban. A kutatók most az elmúlt 140 év tavaszi és nyári adatait vetették össze.
Eredményeik szerint, ha áprilisban túl meleg van és kevés a csapadék, a talajban tárolt nedvesség nagy része elpárolog, így valószínűbb a nyári aszály.
Monica Ionita klimatológus elmondta: például a 2018-as tavaszi kánikula lendületet adott annak, hogy az év nyara Közép-Európa történelmében az egyik legszárazabb időszak legyen.
Az elemzéshez Monica Ionita és munkatársai klimatikus és hidrológiai eredményeket elemeztek. A kutatás során megfigyelték, hogy míg a márciusi és májusi hónapokban alig történt változás, addig az április átlagosan 3 Celsiussal melegebb volt az 1961 és 2000 közötti referencia időszakhoz képest. 2007 óta Közép-Európa legtöbb régiójában csak fele annyi eső esett, mint a referencia időszakban.
A száraz tavasz oka elemzésük szerint az, hogy ebben az időszakban az Északi-tenger és Németország egyes részei felett blokkoló nagynyomású rendszer alakult ki, és ez a sugáráramot észak felé terelte, ami Közép-Európában akár két hétig tartó napsütéses és száraz időjárási viszonyokat eredményezett, magyarázta Ionita.
Tanulmányuk során a tudósok azonosítani tudtak egy fontos hajtóerőt: a nagynyomású területek kialakulásának egyik oka az északi-sarkvidék és a középső szélesség közötti tavaszi csökkenő hőmérséklet-különbség. Amennyiben sikerül elérni a párizsi klímacélokat, és 2100-ig 1,5 Celsius fokig korlátozzuk a globális felmelegedést, abban az esetben nagy nyomású rendszerek ritkábban alakulnak ki.
Az elmúlt években Közép-Európában nyári aszályok sorozatát tapasztaltuk – ami súlyos következményekkel járt a növények termelékenységére és a folyók vízállására. Az ilyen száraz időszakok körülményeinek megértése elengedhetetlen a megelőző intézkedések időben történő végrehajtásához.