A filmben Matt Damon egy asztronautát játszik, aki a tervezett négy hét helyett kénytelen hosszú időn keresztül gondoskodni magáról a marsi bázison. Az általa játszott karakter a bolygó talaját használva burgonyát termeszt, a növényeket pedig újrahasznosított anyagokkal táplálja. A Popular Mechanics Bruce Bugbee-t, a Utah State University űr-mezőgazdasággal foglalkozó professzorát kérdezte arról, megvalósítható-e a Ridley Scott filmben látott elképzelés. Az űrbéli növénytermesztés két legnagyobb akadálya a mikrogravitáció és a teljesen zárt környezet biztosítása. Előbbi a Marson nem okozna gondot, mert bár a tömegvonzás jóval kisebb, mint a Földön, ahhoz bőven elég, hogy a növények a megfelelő irányban nőjenek, a víz pedig lefolyjon a gyökerekhez.
A hermetikusan elzárt farm viszont már nehezebb ügy. „Minden egyes részecskét újra kell hasznosítani, nem lehet csak úgy kinyitni az ablakot és kidobni a dolgokat” – mondta el Bugbee, aki szerint a megoldás kulcsa a megfelelő tározás. A növényeknek vízre és széndioxidra van szükségük a növekedéshez, miközben oxigént „lélegeznek ki”. Az igényeik folyamatosan változnak, és a kutatóknak nem csak a termények, de az emberek oxigénszükségleteiről is gondoskodniuk kell. Mindez egy a Földéhez hasonló komplex, mindig kiegyensúlyozott ökoszisztéma létrehozását jelenti a marsi mikrokörnyezetben, ami óriási kihívás. Bugbee szerint ugyanakkor a terv megvalósítható, igaz, célszerűen nem a filmben látható egyféle növénnyel, hiszen az egyoldalú táplálkozásnak súlyos következményei lehetnek az űrutazókra. És bár a Mars talaja alkalmas lehet növénytermesztésre, a professzor inkább a Földön is egyre gyakrabban alkalmazott hidroponikus rendszert használná a vörös bolygón.
Iratkozzon fel Ön is hírlevelünkre és értesüljön a friss blogposztokról: https://blog.syngenta.hu/hirlevel
Photo: Concept for NASA Design