A világ élelmiszerigénye folyamatosan nő, a szakértők pedig most kezdik felfedezni, hogyan járulhatnak hozzá a fenntartható termeléshez a bennszülöttek ősi gazdálkodási technikái. Erre példa a mexikói zapotec törzs növénytermesztési módszere.
Hogyan termelhetünk több élelmiszer anélkül, hogy újabb és újabb földterületet foglalnánk el? A zapotec törzs tagjai több ezer évvel ezelőtt megtalálták a megoldást, amelyet a mai napig alkalmaznak a helyi gazdák. „Az erdő idehúzza a felhőket, így esőt kapnak az alatta lévő földek” – mondta Oswaldo Flores, egyszerűen elmagyarázva, miért vetnek a mexikói gazdák az erdők közelébe ahelyett, hogy a fák kivágásával nagyobb területre terjeszkednének. A fák megvédik a földeket a széltől, a hidegtől, lehulló leveleik pedig természetes trágyaként szolgálnak amellett, hogy otthont adnak a helyi faunának.
Az ősi mexikói gazdálkodási módszer a fák mellett a különböző termények összeültetését is alkalmazza: a felső réteget a gyümölcsfák foglalják el, még a középső, árnyasabb rész tökéletes helyszínt nyújt a kávécserjéknek. A talajhoz közeli alsó területet olyan növények vehetik birtokba, mint a metélőhagyma vagy a chili. Szintén több ezer éves múltra tekint vissza a kukorica, a bab és a tök egymás mellé telepítése: az alsó réteget elfoglaló tök sűrű széles levélzete megtartja a nedvességet és segít a gazosodás megfékezésében, míg a bab megköti a nitrogént, ezzel növelve a talaj termékenységét, egyúttal megvédve a kukoricát a gyapottok bagolylepke által okozott károktól.
A vegyesen vetett szántók nem csak segítenek az erózió csökkentésében, de a segítségükkel maximalizálhatóak a hozamok is. Az alternet portál által idézett számítások szerint az ilyen területek hozama akár 40-50 százalékkal is magasabb lehet, mint a monokultúráké.