Egy új tanulmány szerint Banglades úszó kertjei, amelyeket árvizek idején élelmiszertermesztésre építettek, fenntartható megoldást kínálhatnak a világ hasonló problémákkal küzdő részein is.
Egy, a Journal of Agriculture, Food and Environment lapban közelmúltban megjelent tanulmány szerint az úszó kertek nemcsak az élelmiszerbiztonságot segíthetik, de jövedelmet biztosítanak a vidéki családok számára Banglades árvízveszélyes területein.
A 163 millió lakosú ország úszó kertjeinek története több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza.
A kertek őshonos növényekből készülnek, amelyek a folyókban úsznak és szinte tutajként működnek, a vízzel együtt emelkednek. Eredetileg arra használták őket, hogy akkor is lehessen gazdálkodni, ha a folyók megteltek vízzel.
A gazdák körülbelül három méter mélyen rétegezik a növényeket, létrehozva a vízben lebegő emeltágyas kertek változatát, aztán zöldségeket ültetnek a tutajok belsejébe.
Az úszó kerteket Mianmar, Kambodzsa és India egyes részein is használják. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete Banglades úszó kertjeit globálisan fontos mezőgazdasági örökség rendszernek nevezte el.
Az új kutatásban Craig Jenkins, a tanulmány társszerzője és az Ohio Állami Egyetem szociológia professzora rávilágított: olyan növényeket termesztésére alkalmasak, amelyek minimális talajjal képesek túlélni.
Megállapították, hogy a gazdák általában olyan vetőmagokat használnak, amelyeket minden évben újra kell vásárolni, hogy az úszó kertekben sokféle zöldséget termeszthessenek. A növények fogékonyak a kártevőkre, így a gazdák a növényvédelmet is meg kell oldani. De még ezen kiadások mellett az előnyök meghaladják a költségeket.
A nők, a gyermekek és az idősek csemetéket készítenek, és vízinövényeket gyűjtenek a kertek építéséhez. A férfiak művelik a kerteket, és megvédik őket a portyázóktól. Néhány család az úszó kertje körüli vizekben is halat tenyészt, így nagyon fontos az élelmiszerellátás szempontjából az úszó kert.
Forrás: Ohio State University
Image by Shamim Hasan from Pixabay