A ma 1300 fős Dawson jó száz éve, a nagy aranyláz idején élte fénykorát. Kanada észak-nyugati részében, a Yukon folyó kanyarulatában, meghúzódó városkában 1898-ban még 30 ezren laktak, és akkor igazán nagy gond volt az élelmiszer ellátás.
De elfogyott az arany, a város csendes lett, ám továbbra is kevés a friss zöldség.
Jóllehet a szubarktikus fekvésű városban így év elején mínusz húsz és harminc fok közti hőmérsékleteket mérnek, viszont ha rövid is a nyár, de ott, a szárazföld szívében meleg is. Ezért az aranyláz idején a környező hegyek lankáin, a völgyekben nagyban ment a mezőgazdaság, és ezen a területen akarja feléleszteni a földművelést a helyi bennszülött törzs. A boltokban ugyanis a szállítási költségek miatt minden élelmiszer legalább kétszer annyiba kerül, mint Vancouverben. A legközelebbi nagyváros, a 23 ezer lakosú Whitehorse 500 kilométerre van.
Az indián törzs, a Tr’ondëk Hwëch’in földművelési programot hirdetett a Yukon főiskolával összefogva. Már az első, hat hónapos szemeszterre húszan jelentkeztek, 16 és 64 év között. Noha a program kicsiben indult, a tervek szerint állami segítséggel melegházakat is építenek, hogy egész évben teremjen a zöldség – és persze azért is, mert a környékben nemigen van munka, az alkoholizmus viszont komoly gond. A törzs vezetői pedig elhatározták, a farmgazdálkodással segítik ki népüket a nehézségekből.